Háttérkép

Gyerekkorom óta zenész, basszusgitáros szerettem volna lenni. Úgy tűnt, hogy van hozzá tehetségem. Szorgalmasan gyakoroltam, így már 18 éves koromban a legendás gitárossal Radics Bélával játszottam a Tűzkerékben. Ezután jött a Scampolo Faragó „Judy” Istvánnal, Bontovics Katival, majd Judyval és Komár Lacival megalakítottuk a Sprintet (akkor született a „Postakocsi” című dal). Ezután a Korálban játszottam, Koncz Zsuzsát is kísértük. 1977-78-ban a Piramis hangkeverő technikusa voltam, de már nagyon hiányzott a zene, és azt gondoltam, ha nem találok magamnak egy nagylemezes zenekart, akkor külföldön fogok szerencsét próbálni.

Itthon maradtam, mert 1979-ben megszületett a fiam, és megalakult a Karthago, amelynek ma is tagja vagyok, és nagyon jól működik (www.karthagoband.com). Szerettünk volna még egy kislányt, de a feleségem, aki eredetileg vegyész, egy munkahelyi mérgezés következtében az ötödik hónapban elvetélt, majdnem meghalt, ennek következtében volt egy testen kívüli élménye. 1983 szeptemberében a Karthagoval életünk legnagyobb sikerét értük el, megnyertük Ausztriában a villachi Nemzetközi Zenei Fesztivált. Amikor hazatértünk, akkor tudtam meg, hogy ugyanazon a napon, hajszál híján elveszítettem a feleségem.

Ekkor kezdtünk el mindketten komolyan foglalkozni az élet mélyebb megismerésével, a nem látható világgal, amiről tudom, hogy nagyon is működik. Közben sok emlékezetes dolog történt, többek között a ”Kisváros” c. tv filmsorozat (1993-2000 között), amelynek a zenéjét a KGB-vel (Kiss-Gidófalvy Band) szereztük. A producer és a rendező azt akarta, hogy ebben a produkcióban én legyek az énekes. Készültek a KGB lemezek. 1997-ben „Lábnyomok a parton” címmel saját szólólemezem is megjelent, de az a bizonyos átütő siker csak váratott magára. Itt fordult a sorsom.

Már nagyon érdekelt, hogy ha énekesként szerepelek, miért kapom az akadályokat? Az asztrológia és a numerológia adta meg a választ: basszusgitárosként a helyemen vagyok, mert az egy kisegítő hangszer, de az éneklés a színpad közepén, az nem az én helyem, ez így direktben nem fog működni, erről le kell mondanom. Átgondoltam mindent, és meghoztam a legnehezebb, de legjobb döntést, és nem erőlködtem tovább. Bíztam benne, hogy az életemnek ezután is lesz értelme, és adhatok valamit a világnak magamból.

Feleségem Simonyi Éva akkor már asztrológiával foglalkozott, egy nap megkérdezte tőlem, hogy érdekel-e mélyebben a numerológia, hiszen benne van a horoszkópomban. A válasz azonnal igen volt, mert mindig is érdekelt, foglalkoztam is vele. Pár napon belül kiderült, hogy a Debrecenben élő Barta Éva az a numerológus, akitől ezt a legjobban megtanulhatom, és akinek örökké hálás leszek azért, hogy ezt a fantasztikus tudást megismerhettem. Persze akkor még nem gondoltam rá, eszembe sem jutott, hogy később a legfontosabb része lesz az életemnek.

Azután a Hajógyári-szigeten, a Tündérkertben, Lipcsik Katalin parapszichológussal (médium, gyógyító), ingyenes Parapszichológiai, Ezoterikus és Spirituális Iskolát indítottunk, ahol mindenki adta a tudását. Önzetlenül segítettünk az embereknek, én a numerológiával, feleségem Simonyi Éva, pedig mint asztrológus. Egy idő után már annyian kértek elemzést, hogy nem győztük, egyre többen kérdezték, hol lehet a Pithagoraszi számmisztikát megtanulni. Akkor kezdtem el tanítani, és az óta a hivatásom a numerológia. A numerológiát 2003. óta a Soter Ezoterikus Klubban is tanítom, ez a legnagyobb ezoterikus klub Magyarországon.

2008-ban megjelent „A Sorsunk a Számokban” című könyvem, amelyből az óta minden évben új kiadást kell nyomtatni, 2015-ben kettőt is, a Nyolcadikat.

Ez a könyv 2012-ben németül is megjelent Németországban, Ausztriában és Svájcban, az Artha Verlag terjesztésében, „Zoltan K. Zero: Unser Schicksal is den Zahlen címmel.

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint egyetlen numerológust, minden évben meghívnak az országos asztrológiai találkozóra, ahol minden évben előadást is tartok.

De miért pont Zéro?

Nővérem a férjével és a kislányukkal tíz évig éltek Olaszországban, Rómában, majd később Padovában, és ezalatt többször is meglátogattuk őket.

A RAI UNO – n szombat esténként mindig látványos show műsorok vannak. Egyszer, amikor éppen ott voltunk – kb. 1993-ban, fellépett egy énekes, úgy hívták: Renato Zero. Sógorom elmondta, hogy ez a kitűnő énekes azért is olyan népszerű, mert szinte minden pénzét betegek és drogosok gyógyítására költi. Renato Zeronak hatalmas sikere volt! Az emberi érzelem, a szeretet ilyen nagyfokú, őszinte megnyilvánulását igen ritkán lehet megtapasztalni, aminek én ott tanúja lehettem. Mindenki állva tapsolt, a közönség “térdig” könnyekben, a legnépszerűbb olasz műsorvezető hölgy sem tudta a könnyeit visszafogni, és szinte mi sem a tv előtt.

Láthattam, hogy a Zéro névből nem lehet baj!

A numerológiából (számmisztika) akkor már tudtam, hogy a zéró korlátlan lehetőséget jelent a szellemiség felé, valamint egy másik számot a tízszeresére erősít fel, két nulla már százszoros energia, hogy az Origó középpontja és hogy semmiféle negatív jelentése nincs.

Akkor és ott elhatároztam, hogy ezt a nevet használni fogom!

© Kiss Zoltán Zéro. All Rights Reserved • Jogi nyilatkozat és adatvédelmi szabályzat
HTML5 | CSS3
Simple vásárlói tájékoztató